Archívum

Heti idézet

“A világ is több sokkal, ha kinyujtózunk,

nagy hegyekre mászunk.”

(József Attila)

Találkoztak a legelsők

55 éve érettségiztek Monoron

2011-ben évfordulót ünnepel a JAG. 60 évvel előbb, 1951-ben indult Monoron a középiskolai oktatás. A József Attila Gimnázium történetének első lépése az volt, amikor Fülöpp Lorándot – az Ady úti általános iskola akkori igazgatóját – azzal bízta meg a járási tanács vb, hogy szervezze meg intézményében egy közgazdasági középiskola működésének feltételeit. Néhány hét múlva már be is fejeződött a beiskolázás; két osztály alakult, 75 tanulóval és a szükséges új tanárokkal.

Október közepén ennek az egykori – 55 éve érettségizett – évfolyamnak a képviselői találkoztak a monori Strázsa-hegy egy hangulatos pincéjében. Húszan jöttek össze a kezdő osztályból: Monorról, Pilisről, Pestről, Üllőről, Gyömrőről, és Ceglédről. 18 hölgy és 2 férfiú. 1955-ben érettségiztek az akkor Közgazdasági Technikumnak nevezett iskolájuk mezőgazdasági tagozatán, ami akkor már Oláh István igazgatósága alatt működött.

A lányosztály osztályfőnöke induláskor Várkonyi Magdolna, a végén pedig Dobossy László volt; a fiúknál pedig dr. Bajcsy Klára illetve Szalay István. Az érettségi találkozók szokásos derűs nosztalgiázása közben időnként kikerülhetetlenül felidéződtek az 50-es évek történelmének fájóbb pillanatai is. Pl. az, hogy a lírai felolvasásai miatt különösen kedvelt Bajcsy Klára (aki egyébként unokahúga volt Bajcsy-Zsilinszky Endrének) csak az osztálya érettségizésekor árulta el, hogy jó ideig azért nem láthatták, mert a hatalom Kistarcsára kényszerítette.  Szalay Istvánt pedig – akinek oroszórája szigorától mindig tartottak – 3 éve temették el Lőrincen… A szeretett Gútay Karcsi bácsit pedig (aki Kovács András híres „Staféta” című filmjében is beszélt a Gimnázium történetéről) már 1994-ben, Üllőn… De természetesen a kedves emlékek jóleső felelevenítéséé volt a főszerep.

Meséltek arról, hogy Botlik néni milyen legendás menzás volt; hogy a pedellus – Zsákai Jenő bácsi – hogyan segített szenes kannában becsempészni a matek dolgozatok puskáit; hogy kijártak Tete-pusztára számháborúzni; hogy hogyan parodizálták tanáraikat, akiknek milyen emlékezetes mondásaik, elszólásaik, szokásaik voltak. Nem felejtették el, hogy Hajdú Jánosné (Kabocsai Zsuzsanna) – ennek a találkozónak az egyik főszervezője – matematika versenyt nyert. Hogy tudományos munkatárs került ki közülük, illetve az egykori Szárazhegyi Gazdaság főkönyvelője. Hogy a lányok röplabdáztak, a fiúk meg fociztak. Hogy Baranyi Ferenc és Borsányi János mesélt az operáról. Hogy Dobossy László mit tanított az énekkaron. Hogy Magócsi Mária milyen szépen énekelt…

Jó érzés volt látni, hogy az evés-ivás után maguk is dalra fakadtak, korukat meghazudtoló energiával tolmácsolva a „Már minálunk babám…” és a „Vékony héja…” mulatónótákat. A leginkább pedig akkor élénkültek fel, amikor egymás szavába vágva, büszkélkedve sorolták, hogy hány gyermekük, illetve hány unokájuk járt vagy még jár abba a Gimnáziumba, amit már ők is nagyon szerettek, és azóta – örömükre – az még szebb lett.

Bolcsó Gusztáv

Eseménynaptár

2018. november
h k s c p s v
« aug    
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930  

Our Facebook Page